AsRomaClub


"Sohasem fogsz látni a világon hatalmasabb dolgot Rómánál"

MENÜ

Kezdetek

1893-ban ért el a futball Olaszországba, azon belül először Genovába, ahol pár angol fiatal megalapította a Genoa Cricket and Athletic Club-ot, amit később, (1896-ban) Genoa Cricket and Football Club-bá kereszteltek. Habár a következő 40 évben Olaszország szerte új klubok, egyesületek százai alakultak, az első össznemzeti bajnokságot mégis csak 1939–1940-ben rendezték meg először. Azidőig a klubok csupán különböző regionális bajnokságokban versenyeztek, majd a „scudetto”-t az ún. nemzeti döntőben nyerték el a csapatok. A genovai klubalapítás és az első nemzeti bajnokság elindulása között természetesen a futball megjelent Rómában is, ami itt is azt jelentette, hogy számos új klub akalult egymás után. Az első ilyen a Football Club Roma (1901) volt, melyet később a Roman, a Lazio (1902), az Alba (1907), a Furtitudo (1908) és még később az Audace, az Esperia és a Juventus Roma követett. Az 1920-as években a római csapatok csatlakoztak a bajnoksághoz (amit még mindig régiókra osztva bonyolítottak). Először a Fortitudo-nak sikerült bejutnia a döntőbe, 1922-ben, azonban kettős győzelemmel a Pro Vercelli nyerte a bajnokságot. Három év múlva, 1925-ben, az Alba hasonlóan járt, ők a Bologna csapatával szemben maradtak alul 4:0, 2:0 arányban. A következő években az Alba még egyszer eljutott a döntőig, akkor azonban a torinói Juventus áltta útjukat a kupa megszerzésében. Ezekben az időkben vált világossá, hogy a római futballrégió túlságosan is megosztott és gyenge ahhoz, hogy felvegye a versenyt az északi csapatokkal, így szükségessé vált egy radikális átszervezés. 1927-re a Pro Roma és a Romana egyesültek, hozzájuk csatlakozott később a Fortitudo,míg a Juventus Roma feloszlott, valamint az Audace beleolvadt az Albába. Négy új klub született: Alba-Audace, Fortitudo, Roman és a Lazio. Az Alba játékosai zöld (vízszintesen) csíkos felsőt, fehér nadrágot és zöld-fehér csíkos fekete lábszárvédőt viseltek, a Fortitudo a „katolikusok” csapata volt, rendszerint piros felsőben (alján egy kék csíkkal), fehér nadrágban és piros zokniban (szintén kék csíkkal) léptek pályára. A Roman (a későbbi AS Róma) a tehetősebb (Flaminio és Parioli) kerületek csapata volt, akik az örök város császári hagyományait követve giallorosso-ban, azaz a sárga-bordóban szerepeltek.

A Csapat születése

A négy csapat közül a Lazio volt a legszervezettebb egyesület, ahol a labdarúgáson kívül biciklizéssel és gimnasztikával is foglalkoztak, a klub egyfajta sportcentrumként üzemelt. Ezen okok miatt a Lazio vezetői elutasították a másik három csapat azon felvetését, hogy egyetlen nagy, közös egyesületbe kéne tömörülniük. 1927. június 6-án a Lazio elnöke olyan elfogadhatatlan pénzügyi körülményeket mutatott be a jelen lévő másik három csapat vezetőinek, amely meghiusította a csapatok egyesítését. Válaszul 1927. július 22-én az Olasz Labdarúgó Szövetség épületében az Alba, a Fortitudo és a Roman csapatának képviselői elfogadták az egyesülés ötletét, a jó és sikeres római sportért, továbbá megegyeztek abban is, hogy megszakítják a Lazio-val a tárgyalásokat. A döntés jónak bizonyult, hiszen az Albának nagy szurkolói tábora volt, a Furtitudo a játékosokat adta, a Roman pedig pénzt hozott a fúzióba. Ezen a napon született meg az AS (Associazione Sportiva) Roma. Az elnök Italo Foschi lett, az edzői teendőket ideiglenesen Pietro Piselli (az Alba volt edzője) és Jozsef King (a Fortitudo volt edzője) látták el. 1927. június 17-én lépett először pályára a csapat, már mint AS Roma a Velodromo Appio-ban, ami akkor az Alba stadionja volt, itt játszották a mérközéseiket egészen 1929-ig, amíg az új stadion, a Testaccio befejezésére vártak. A történelmi, első meccsüket az UTE-val játszották, a következő felállásban: Rapetti a kapuban, Mattei, Corbyons, Ferraris IV, Degni, Caimmi, Heger, Boros, Rovida, Cappa és Ziroli. A Roma nyerte 2:1-re a találkozót Cappa és Heger góljaival, akik így a giallorossa-k történetének első hivatalos góljait szerezték. A mez, amit viseltek, a hagyományos bordó poló („sangue di bue” – ökör vére) sárga nyakkal („becco doca” – kacsa csöre) és a fehér nadrág és vörös zokni sárga hajtókával.

Az első sikerkorszak

 1960-as években két Olasz Kupát (64 és 69) is megnyertek, amellett, hogy olyan értékes játékosok öltötték magukra a Roma mezét, mint Lojacono, Schiaffino, Angelillo, Losi vagy „Picchio” De Sisti. Főleg az 1969-es Olasz Kupa győzelme emlékezetes, melyet Alvaro Marchini elnöksége és a „mágus” Helenio Herrera technikai vezető idején szereztek. Ennek az időszaknak a góllövői közül „Ciccio” Cordova és Fabio Capello sok évvel később, mint edzők tértek vissza a Romába. A sikerek időszakát csak egy, igen szomorú eset árnyékolta be, Giuliano Taccola egy tragikus márciusi vasárnapon a Cagliari elleni meccs után, máig tisztázatlan körülmények között az öltözőben hunyt el. (Feltehetően a dopping áldozata lett). Az 1970-es éveket Gaetano Anzalone elnöksége jellemezte, kinek igen jó megérzése volt Nils Liedholm Romába hozatala. A „báró” érdeme volt fiatal játékosok értékesítése, mint Rocca és Di Bartolomei. Nem hiányzott a kiváló helyezés sem, 1974–1975-ben bronzérmet nyertek. 79 nyarán a Roma története fordulóponthoz ért, elnöke Dino Viola lett, aki az azóte eligazolt Liedholmot újból visszahozta, továbbá olyan fiatal reménységeknek adott lehetőséget, mint Bruno Conti és Carlo Ancelotti, míg Roberto Pruzzo folyamatosan bizonyította milyen kiváló bomba formában van. Természetesen a siker sem maradt el, az 1979-es Olasz Kupát már ők emelhették a magasba a Torino ellenében. Az 1980–1981-es szezonban a klub történelme egyik legjobb vételét ütötte nyélbe Paulo Roberto Falcao leigazolásával. Szintén ebben a szezonban a Juventus megerősödésével elkezdődött a rivalizálás a két klub között. 1982–1983-ban végre sikerült, amire már régóta vártak, Pruzzo döntetlent érő Genova ellen lőtt góljával az AS Roma történetében először Olasz Bajnok lett. Róma önkívületbe került ezzel a fantasztikus győzelemmel, még dal is született a csapatról, mely később az AS Roma himnuszává vált

Lassú hanyatlás

 A következő időszak a nagy vereségek kora. Első veresége az Olimpico-ban érte a csapatot, ahová egy egész város ment ki szurkolni nekik a Bajnokok Kupájának döntőjére, de a Liverpool FC legyőzte őket. Az ott érzett keserűséget az Olasz Kupa újbóli elhódítása sem tudta enyhíteni. A következő évek hiábavaló kísérleteket jelentettek a korábbi tündökléshez való visszatéréshez, Viola még egyszer visszahívta Liedholmot, de ezúttal a csoda elmaradt. A „sárga-pirosak” iskolájának egyik legjobb talentuma ekkoriban Giuseppe Giannini volt. Liedholm hőseinek árnyékában nőtt fel, egy a Roma számára kevéssé boldog időszakban érte el az érettségét és a nemzeti válogatottban is kénytelen volt elszenvedni Olaszország 1990-es csúfos világbajnoki vereségét. Viola lemondása után, 1991-ben úgy tűnt a csapat újra magához tér. Bejutott az UEFA-kupa döntőjébe az Interrel együtt, de ismét csalódniuk kellett, a milánói 0–2-es vereségre csak Rizzitelli egyetlen góljával tudtak válaszolni az Olimpicoban. A Szuperkupában sem ment jobban: a Sampdoriától kaptak ki 1–0-ra, így idén sem enyhítette keserűségüket a hetedik alkalommal is elnyert Olasz Kupa. Dino Viola-t Ciarrapico követte, aki azonban csak egy évig maradt,helyét Franco Sensi vette át. Carlo Mazzone egy igazi tősgyökeres római jött a csapathoz, azonban a győzelmek csak nem jöttek, a technikai vezetés egyetlen igazi sikere Francesco Totti volt. Egy szezonon át tartó megbeszélés után, Carlos Bianchi kísérletét jelezve, az elnök Sensi egy technikai újításba fogott, mely Zdenek Zeman nevéhez fűződött.

Második sikerkorszak

A cseh szakember alkalmazása fontos játékosok, mint Cafu és Candela érkezését, valamint Damiano Tommasi, Marco Delvecchio megerősítését és Francesco Totti felemelkedését hozta magával, de az igaz eredmények valahogy továbbra is elkerülték a csapatot. Az 1999–2000-es szezonban végre bekövetkezett az oly rég óta várt fordulat. A Roma szurkolói egy hosszú, sikertelen időszak után győzelmet követeltek. Sensi elnök Fabio Capello-nak szavazott bizalmat az edzői poszton. A körülményekkel tökéletesen tisztában lévő szakember leigazoltatta a klubbal többek között Montellát és Nakatát. A szezon túlnyomó részében kiválóan teljesítetettek, azonban a véghajrájra lendületük elfogyott és végül a hatodik helyre zuhantak. A Lazio győzelme csak fokozta a keserűséget a szurkolókban. A következő szezon már Capello szakértelmét dicséri: 2000–2001-ben a Roma átütő sikerrel, 75 pontos rekorddal győzött az akkor még 18 csapatos Serie A-ban. A résztvevők közül elsősorban Gabriel Batistuta 20 góljával, Montella fontos döntő helyzetekben lőtt góljaival és Totti vezetői képességével és tehetségével járult hozzá döntő mértékben a sikerhez. A harmadik diadal volt és a „sárga-pirosak” tengere a Circus Maximusban gyűlt össze a hetekig tartó ünnepre. A bajnokságban aratott győzelem hozzájárult ahhoz, hogy az AS Roma biztosítsa helyét az olasz foci elitjében. Az Olimpico történelme

Az első stadiont ezen a helyen a 30-as években építették. Az olimpiai stadiont az 1960-ban, Rómában rendezett XXVII. nyári olimpiai játékok alkalmából kezdték el építeni az 1950-es években ás 1953-ban adták át. Elkészültekor 54000 ülő és kb. 46000 álló hellyel rendelkezett, ami azt jelentette, hogy majd 100000 ember befogadására volt alkalmas a stadion. Az 1990-ben Olaszországban rendezett labdarugó világbajnokságra újáépítették. A tribünöket lebontották (a Tevere tribün kivételével) és új tetőszerkezetet építettek. Felszereltek két óriáskivetítőt, ahol a szurkolók nyomon követhetik a játékosok bemutatását. Az építkezések idején a stadiont úgy alakították ki, hogy minden igényt kielégítsen, ezt a legmodernebb, legkomolyabb technológiával érték el. Az új Monte Mario tribün közel 18000 férőhellyel rendelkezik, alatta található a parkoló, raktárak, a díszterem, és az irányítóközpont is. Az emeleten egy konferenciaterem található, faxokkal, telefonokkal, internetelérhetőséggel és televíziós közvetítésekre alkalmas felszereléssel. A második és a harmadik emeleteken kávézók és a biztonsági szolgálat helyiségei találhatóak. A Tevere tribün megmaradt eredeti állapotában, mindössze annyi változtatás érte, hogy megtoldották 20 új széksorral. A felszerelt új világítási rendszert a világhírű Philips cég vizsgálta át, hogy megfeleljen a nemzetközi normáknak. Mivel az Olimpicot két fővárosi egyesület használja, a stadionban a szurkolóknak két speciális részt alakítottak ki. Az ún. Curva Nord a Lazio drukkerek területe, a vele szemben található, híres Curva Sud pedig az AS Roma szurkolók törzshelye.

 A Roma - Lazio derby története

Mars, a háború istene két fiút nemzett, akiket irigy nagybátyjuk a folyóba dobatott, ám Romulus és Remus a monda szerint nem fulladtak meg. Egy farkas talált rájuk és nevelte fel őket, aztán a két felcseperedett fiú egymás ellen fordult, a hatalomért folytatott küzdelemben pedig a város névadója, Romulus megölte fivérét. Szépen indul, mi? Na, hát még szebben folytatódik… A Stadio Olimpico két bérlője finoman fogalmazva nem eszik egymást tenyeréből. A farkas (mint Róma jelképe) és a sas (mint a római birodalom jelképe) évtizedes küzdelme egyáltalán nem korlátozódik a futball nevű játékra, hiszen a Derby della Capitale társadalmi rétegek és városrészek összecsapása is egyben, melyhez csak amolyan szükséges pluszként csapódik hozzá maga a játék. A Lazio ugyanis nem csak Róma csapata, hanem (ahogy a nevéből is látszik) az egész régióé, melyben az Örök Várost találjuk, míg a Roma elsősorban a belváros és a déli városrész munkásosztályának támogatását élvezi. Politikai felhangokat keresve (már miért pont ebben értenének egyet) azt tapasztalhatjuk, hogy a szégyenletes olasz fasiszta hagyományok ápolásának melegágya a Curva Nord Lazio-szurkolók által megszállt része, velük szemben pedig a Commando Ultra Curva Sud inkább baloldali beállítottságú Roma-szimpatizánsai mutogatják a hatalmas lószerszámokat a túloldalra. Így volt ez egészen a 90-es évekig, amikor a bordók szurkolóiból is kivált egy erősen jobbos csoport, az AS Roma Ultras, mely – ha esetleg aggódnánk - azért nem rühelli elődjénél kevésbé a Lazio szurkolóit. Mivel a feltépett műanyagszékek röppályája egyébként is apolitikus ívet húz a római légtérben, ezzel a derbi politikai részét tekintsük is lezártnak, lássunk inkább egy kis focitörténelmet. Illik a Lazióval kezdeni, hiszen ők az öregebbek, 1900-as alapításukkal majd’ harminc évvel megelőzték a Romát. Első hivatalos mérkőzésüket 1902-ben játszották és természetesen azonnal csatlakoztak az első hivatalos bajnoki szezonhoz is, mely akkoriban még területi alapon zajlott, majd a Serie A 1929-es létrehozatalakor szintén az alapítók között voltak. Hogy így alakult, az egy furcsa történelmi csavar következménye, a korábban említett politikai beállítottságuknak ugyanis igencsak ellentmond, hogy a fasiszta rezsimnek ellenállva nem voltak hajlandóak az AS Roma néven összevont római csapatokkal egybeolvadni. A háború alatti időszak egyébként magyar edzők irányítása alatt találta a klubot, Viola József (a fél Serie A-t edzette később), Molnár Ferenc és Kertész Géza (később a Roma trénere is volt Magdi anyus csemetéje) nem fordították ki sarkából a világot, sokáig a 37-ben elért ezüst volt a legjobb eredményük. Aztán az ötvenes évek meghozták az első komolyabb sikert, 58-ban sikerült elhódítaniuk a Coppa Italiát, melyet azóta további három alkalommal nyertek meg, legutóbb 2004-ben. Az első bajnoki címig viszont egészen a 74-ig kellett várni, a rajt-cél győzelem azonban nem egy római aranykor kezdetét jelentette, a hetvenes évek második fele ugyanis a klubot sújtó tragédiák sorozatát hozta. Legjobb játékosuk, Chinaglia eligazolt, a győztes tréner, Maestrelli elhunyt, de mindennél jobban fájt a Szőke Angyal, Re Cecconi halála, akit aközben lőttek agyon, mikor poénból betört egy barátja ékszerüzletébe. A 80-as évek kis híján a Serie C-ben találták a Laziót, mely aztán legközelebb a 90-es években tett le ismét valamit az asztalra: 95-ben és 99-ben második hely, majd kétezerben Sven-Göran Eriksonnal a padon, többek között Nedveddel, Nestával és Mihajloviccsal a fedélzeten a klub legnagyobb sikere, a duplázás is összejött! Akik emlékeznek még, anno egy kvízben rákérdeztünk egy bizonyos Nedved-gólra, melyet az utolsó KEK-kiírás döntőjében szerzett. Nos, ezzel a bizonyos góllal a Lazio 1999-ben megnyerte története első európai kupáját, melyhez egy évvel korábban szintén meglehetősen közel állt, hiszen a Rapid, az Auxerre és az Atléti testén át egészen az UEFA kupa döntőjéig menetelt, ahol viszont a Zamorano-Ronaldo kettőssel támadó Inter nem adott esélyt nekik. Az új évezred azonban újabb hanyatlást hozott, elengedték a svéd trénert, marhaságokra szórtak el rengeteg pénzt (égszínkékben töltött ideje alatt pont semmit nem nyújtó Mendieta 28 millió ajróba fájt), aztán 2002-ben a főszponzor csődje miatt a megszűnés fenyegette a klubot, melyet aztán a jelenlegi tulajdonos, Lotito mentett meg. Ennek ellenére 2004-ben még összejött egy Copa Italia, majd két éve egy európai kupahely, melyet a Calciopoli miatt már nem tudtak kihasználni. Kizárás, pontlevonás, majd ezek visszavonása, illetve csökkentése után a Lazio idén ismét BL-résztvevő. A klub egy nagy játékosáról kell még beszélnünk, ez pedig nem más, mint a gyerekkora óta Lazio-szurkoló fenegyerek, Paolo Di Canio. A 2001-ben Fifa Fair Play díjat nyert kiváló játékos (a sérülten fekvő kapus miatt gólhelyzetben megfogta a labdát) náci karlendítéseivel, a Ducét éltető tetoválásával és a bíró fellökésével lopta be magát az erre jelentősen gerjedő Irriducibili szívébe és lett belőle a klub ikonja. Bár a nagy anyagi vész közepette lemondott fizetése jelentős részéről, hogy a csapatban játszhasson, botrányai miatt a jelenlegi elnök nem kínált neki új szerződést, jelenleg a Serie C-ben borzolja a kedélyeket. Az AS Romát 1927-ben Italo Fosci alapította több római csapat összevonásával, méghozzá azzal a céllal, hogy a domináns északi csapatok uralmát egy erős, meghatározó fővárosi gárdával törje meg. Ennek eléréséhez nem kevesebb, mint öt magyar edzőt alkalmazott az alapítás utáni időszakban, Barr László és Kovács Lajos után Schaffer Alfréd, Kertész Géza és Senkey Imre is ült a kispadon. Nem is kellett sokáig várni a meghatározó szerepre, már a 35-ös bajnokságban ezüstöt szereztek, igaz, az első bajnoki címre egészen 42-ig várni kellett. Ezután egy kevésbé sikeres időszak következett, melynek mélypontja az 1951-ben bekövetkezett kiesés volt és bár a visszajutás a következő szezonban egyből összejött, ez a periódus nem bordókról szólt. Európában először 61-ben sikerült megvillantaniuk magukat a Vásárvárosok Kupáját a Birmingham ellen megnyerve, melyet három évvel később az első hazai kupagyőzelem követett. A Coppa Italia egyébként is meglehetősen bő vadászmezőnek bizonyult, amellett, hogy jelenleg is címvédők, összesen 8 alkalommal értek a csúcsra a Farkasok. A következő bajnoki címre viszont 41 teljes évet kellett várniuk, a 80-as évek elején begyűjtött scudetto mellett viszont már többször voltak másodikak és harmadikak is, sőt, legnagyobb európai sikerül küszöbére is ekkor értek fel. 1984-ben ugyanis az Olimpicóban BEK-döntőt játszottak, ám hosszabbítás után büntetőkkel 4-2-re kikaptak a Liverpooltól. 1990-ben újra nekiveselkedtek egy európai trófea megszerzésének (ezúttal az UEFA kupa volt a cél), de az olasz döntőben az Inter 2-1 arányban jobbnak bizonyult. A máig utolsó bajnoki címet nem akármilyen csatában szerezték meg 2001-ben, a végig kiélezett csatában az utolsó fordulóban a Parma 3-1-es legyalulásának köszönhetően (két ponttal a Juve előtt) megszerezték történetük harmadik scudettójukat. Azóta több második hely a pályán és egy a zöld asztal mellett is az övék lett, így folyamatos résztvevői a BL-nek, nem utolsósorban a klub szinte összes rekordját jegyző Francesco Tottinak köszönhetően. Il Capitano 15 szezonja alatt 470 fellépés fölött jár már, idén megdönti Giacomo Losi bajnoki rekordját, emellett természetesen ő szerezte a Roma történetének legtöbb gólját (188 – ebből 151 a Serie A-ban) is, valamint jó eséllyel a legtöbb római anyuka Francescót képzeli el kislánya ideális párjául. Tudhat valamit, ha hozzátesszük, hogy nem csak Testaccióban… A két csapat összecsapásai nem tekintenek vissza olyan komoly múltra, mint az eddig taglalt derbik, első meccsüket ugyanis csak 1929-ben játszották, melyet a Roma akkori emblematikus figurájának, Volknak (Folchi néven is ismerhetjük) a góljával 1-0 arányban megnyert. Az összesített mérleg a Farkasok fölényét mutatja, 162 összecsapásukból 58-at megnyertek, míg a Lazio 43-szor győzött, a döntetlenek száma pedig 61. A gólkülönbség 196-155 szintén a bordók javára. A derbik történetében a legnagyobb különbségű győzelmek közül a Roma-szurkolók az 1933-as 5-0-ra emlékeznek a legszívesebben, míg a Lazio a tavalyi 3-0-át dörgölheti ellenfele orra alá, más kérdés, hogy ennek ellenére városi riválisuk mögött végeztek a tabellán. A legtöbb derbin természetesen maga Totti lépett pályára (27) és mindössze kilenc olyan játékosról tudunk, aki mindkét csapatban játszott derbit, közülük is érdemes kiemelni Arne Selmossont, aki kékben és bordóban is gólt tudott szerezni. És ha már a derbiken szerzett gólok szóba kerültek, 2002-ben egy jó eséllyel sokáig élő rekordot állított fel Vincenzo Montella: az 5-1-es Roma győzelmet hozó meccsen négy gólt szerzett. Balhék természetesen szép számmal előfordultak, ezek közül is kiemelkedik az emlékezetes 2004-es incidens, amikor a mérkőzés második félidejében futótűzként terjedt a lelátón a később hamisnak bizonyuló rémhír, hogy egy rendőrautó elütött egy gyereket, aki életét vesztette. Az ultrák kérésére a játékvezető a pályáról felhívta Gallianit, aki a meccs félbeszakítása mellett döntött. Több se kellett a szurkolóknak, a derbik történetének legvéresebb csatája kezdődött, melyben 150 felett volt a sérültek száma a keletkezett jelentős anyagi kárról már nem is beszélve. A meccset aztán egy hét múlva csak a pályán játszották újra, az 1-1-el pedig eldőlt, hogy a Roma nem éri utol a Milant. Ennél durvább történettel már csak egyel tudunk szolgálni, 1979-ben ugyanis halálos áldozatot is követelt a két szurkolótábor összecsapása, amikor egy a Roma-szurkolók szektorából kilőtt rakéta szemen találta a 33 éves, Lazio-drukkert, Vincenzo Paparellit. A hét közepén lejátszott Derby della Capitalera a táblázat első felében tanyázó Roma pályaválasztása mellett került sor. A Totti hiányát a gólok számában nem, de játékban nagyon megérző hazaiak így meglepetésre roppant szoros meccset játszottak a Lazióval, mely nem várt ellenállást tanúsított a nála 8 ponttal többet szerző társbérlővel szemben. A kékek vezetését a Roma ugyan még az első félidőben megfordította, majd a második elején kettőre növelte előnyét (ebben az időszakban Ballotta tartotta úgy-ahogy meccsben a csapatát), de Ledesma sebészeti pontosságú szabadrúgásával 20 perccel a vége előtt visszajött egyre a Lazio. Sőt, az utolsó 15 percben kiharcolt mezőnyfölény akár az egyenlítést is meghozhatta volna nekik, de gólt szerezniük már nem sikerül, így maradt a szűk, de megérdemelt Roma

győzelem.

 

Menü

Hírek

  • Rendelj az ASRoma Storeból
    2009-11-11 19:10:24

  • Következő meccs
    2009-11-09 22:43:04

             November 21.

                  15.00 óra

     \"\"ROMA-BARI\"\"

  • De Rossira két hét pihenő vár
    2009-11-09 22:14:14

    Antonio Spataro szerint Daniele De Rossira várhatóan két hét kényszerpihenő vár. A játékos arccsontját ma műtötték meg és az orvos szerint legalább két hétig nem léphet pályára a középpályás. A játékost keddig nem engedik haza a kórházból, edzeni pedig csak a válogatott mérkőzések után kezdhet csak el. "Röviden szeretném Önöket tájékoztatni. Az operáció nagyon egyszerű volt, hamar fel fog épülni, két hét múlva már visszatérhet a pályára."- mondta Spataro a sajtónak. "Nem túl szép dolog ez a játékos számára, kicsit fáradt most, de tudja, hogy hamarosan újra futballozhat majd, így a hangulata nem fog letörni."

  • Inter - Roma 1 - 1 (0 - 1)
    2009-11-09 16:36:27

     

    "Mi próbáltuk a saját játékunkat játszani, de ők rendszeresen szabálytalankodva állították meg a játékosainkat. Amikor egy csapat próbálja rövidpasszos játékkal mozgatni a labdát, de a játékosaival szemben folyamatosan szabálytalankodnak, akkor igen nehéz futballozni. Mi fociztunk, az Inter nem. Meghökkent, hogy még Mourinho panaszkodik a játékvezetéssel kapcsolatban, hát ez megdöbbentő!"

    Webkatalógus

Szavazás

Hol végzünk az őszi szezonban?
7-12
1-6
13-
Asztali nézet